Történetem a 14-es villamos Hun utcai megállójában kezdődik és a Lehel téri végállomáson fejeződik be
Szokásos utamat tettem egy szép kedd délutánján a 14-es villamoson. Történetem avval kezdődik, hogy felszálltam a Hun utcai megállóban, ahol az utasok között 3 kislány is utazott a max. 14 éves korosztályból.
Alig mentünk 1 megállót, az egyik kislányra rájött a nikotinéhség, amelynek a szokásos "menő" tizenéves nyávogással hangot is adott. Ezt követően rá is gyújtott egy cigarettára a legnagyobb lelki nyugalommal. A mellettük ülő idős hölgy kedvesen figyelmeztette a kislányokat, hogy talán ezt itt nem kellene, mert nem szabad a villamoson dohányozni. Megfigyelésem során azonban ez a tanács az IQfighter kislányok körében süket fülekre talált.
Mivel én sem szeretem, ha a rámdohányoznak, pláne nem tiltott helyen, úgy döntöttem, hogy az idős asszony védelmére kelek fiatal nő létemre a sok utas közül. Odamentem a kislányokhoz és közöltem, hogy nem érted, hogy itt nem lehet dohányozni? Majd avval a lendülettel, kivettem a kezéből a cigarettát és kidobtam az ablakon. Ennyi kellett ahhoz, hogy a kislány lelkét összetörjem, mert rögtön nyivákolni kezdett, hogy a cigim... meg hogy brü-hü-hü.
Mivel a többi utas nem akart belefolyni az eseménybe és én sem akartam többet foglalkozni az üggyel, szépen csendben visszaálltam a helyemre és hallgattam, ahogy egymás között szidnak engem, hogy mit képzelek én stb. stb.
Közben megérkeztünk a Lehel téri végállomásra. Vesztemre. Ugyanis leszálláskor a kislányok mögém álltak és a legnagyobb lelki nyugalommal, ahogy az elején rágyújtott a cigire, úgy köptek le mindannyian a felszállók szeme láttára. Mivel akkor a meglepetéstől szólni sem tudtam, és addigra az adómból "kinevelt" kislányok elillantak, ezúton szeretném feléjük és szüleik felé őszinte sajnálatomat kifejezni neveléshiányos gyermekeik miatt.
Végezetül pedig lenne egy kérésem a szülőkhöz. Legközelebb, mielőtt gyermekvállalásra adják fejüket és 100%-ig nem biztosak abban, hogy szépen fel tudnak nevelni egy gyermeket, akkor az adott pillanatban hagyják inkább lefolyni őket apuka lábán. Köszönöm.
